UNESCO Világörökség

Az UNESCO Világörökségi helyszínek olyan kulturális vagy természeti szempontból egyedinek számító értékek, amelyeket a Világörökségi Bizottság a Világörökségi Programba felterjesztett.

A program célja az emberiség kulturális és természeti örökségének védelme, azok nyilvántartásba vétele.

A „kiemelkedő egyetemes érték” az a központi elv, amely alapján egy helyszín felkerülhet a Világörökség Listára. Azaz rendelkezik valami egyedi, minden más helyszíntől különböző tulajdonsággal, értékkel, amely egyúttal az egész emberiség örökségeként jelentős, fontos.

A Hortobágyi Nemzeti Park esetében ezt az egyediséget és jelentőséget az jelenti, hogy a terület egy pásztortársadalmak által formált kultúrtáj, amely máig hordozza a több ezer éves hagyományos tájhasználat ép és látható nyomait, példázva egyúttal az ember és természet közötti harmonikus kapcsolatot.

A Hortobágyi Nemzeti Park- a Puszta 1999-ben felkerült az UNESCO Világörökség listájára.

A hazai világörökségi értékek külön elbírálás nélkül, a törvény erejénél fogva megkapták a Hungarikum címet, amelynek elismeréséül 2013. december 3-án a Budapesti Operettszínházban vehette át a HNPI akkori igazgatója a címmel járó kisplasztikát.

Az embléma a kulturális és természeti értékek kölcsönösségét, kapcsolódását szimbolizálja: a középső négyzet az emberi kéz alkotása, míg a kör a természetet jelzi, ám a kettő szervesen összekapcsolódik. Az embléma kör alakja a Földre utal, de a védelem, megőrzés szimbóluma is egyben.

A Hortobágy községben található, a világörökségi címet megörökítő emléktábla kőlapját akár tájidegennek is gondolhatnánk, ám a szomolyai kőbányából származó dácittufa szolgált a Kilenclyukú híd építőanyagául is, ilyen értelemben tehát autentikus.