Hortobágyról röviden

A gémeskút, délibáb, juhász, csikós, gulyás, túzok, gólya, csárda, szikes legelő, ménes egyedülálló együttese sehol máshol nem látható, élhető át, csak a Hortobágyon! A táj szépsége, természeti kincsei, végtelensége, csendje, növény- és állatvilága, a hagyományőrző csikósok, gulyások és juhászok kultúrája várja az idelátogatókat különböző színes, egyedi élményt nyújtó programokkal, látnivalókkal!

Petőfi Sándor szavait idézve „Hortobágy, dicső rónaság, te vagy az Isten homloka”. A Hortobágy Európa legnagyobb kiterjedésű füves pusztája, hazánk egyik legjellegzetesebb tája, az ember és a természet harmonikus együttműködésének kiemelkedő példája. Legnagyobb értéke a töretlen látóhatár, a sajátos pusztai tájkép, a végtelen csend, és híres természeti jelensége, a délibáb. 

„Mily egyszerű a puszta és mégis mily fönséges” – ma már Hungarikum, Nemzeti Park, Világörökség és mindez a csillagos égbolt alatt! Várjuk Önöket! Fedezzék fel e pusztai táj csodáit!

Hortobágy község története

Hortobágy. Amikor ezt a szót halljuk, egy végtelen pusztaságot látunk magunk előtt távolban bólogató gémeskutakkal, békésen legelésző szürkemarha gulyával, szabadon vágtató csikósokkal, útmenti csárdákkal és persze az ikonikus Kilenclyukú híddal. Kevesen tudják azonban, hogy a Hortobágy eredetileg a folyót jelöli és egyike a legrégebbi helyneveinknek.

A Hortobágy állattartásra kiválóan alkalmas területe valószínűleg már a honfoglaló magyarok számára is ideális helynek tűnt a letelepedésre. Írásos dokumentumok a Hortobágy folyót Hortubaguize (Hortobágyvize) néven már 1009-ben említik, a település neve pedig később, 1067 körül tűnt fel először. Az Árpád-korban kialakult Hortobágy környéki települések a középkorban a debreceni uradalom birtokába kerültek. A hortobágyi legelőkön már ekkor is folyt jószágtartás és kereskedelem. Az állatokat, főként a szürkemarhát a mai 33-as főút mentén az erdélyi sóbányákat Budával összekötő egykori „Sóúton” hajtották lábon Budára és a nyugat-európai vásárokra. A Sóút mentén épültek fel később azok a csárdák is, melyek közül több még ma is áll (Látóképi, Kadarcsi, Kishortobágyi, Nagyhortobágyi, Meggyes, Patkós, Kaparó).

Ma már nehéz elképzelni, hogy a Hortobágy egykor rendkívül buja növényzettel, erdőkkel, nádrengeteggel benőtt terület volt, melyet gyakran elöntött az áradó Tisza. Áradások idején fahidak tették lehetővé a közlekedést egészen 1833-ig, amikor az egri születésű, Povolny Ferenc tervei szerint felépült a Hortobágy folyó felett Magyarország első és máig leghosszabb közúti kőhídja, a Kilenclyukú híd. A híd egyik érdekessége, hogy Povolny szélesedőre tervezte a híd két feljáróját, hogy megkönnyítse a pásztorok számára a jószág felhajtását. Tavasszal a Szent György-napi Kihajtási Ünnepen, ősszel a Szent Dömötör-napi Behajtási Ünnepen lehetünk személyesen is tanúi, ahogy a hortobágyi pásztorok jószágaik kíséretében kelnek át a hídon.

A 19. század közepétől a Tisza szabályozásával jelentősen megváltozott a Hortobágy látképe. Az egykor dús növényzetű terület ekkor vált a ma is ismert száraz, füves pusztasággá. A debreceni földesurak birtokában lévő területeken továbbra is folyt a gazdálkodás, egészen a II. világháború végéig, amikor megváltoztak a tulajdonviszonyok és a gazdaságot átvette az állam. Az állami gazdaságban munkát vállalók betelepülésével a csárda környékén felépült Hortobágy község, mely 1966-ban közigazgatásilag is önállóvá vált. Hortobágy – a közel 1600 lakosú község – az országban elsőként alapított Hortobágyi Nemzeti Park közepén, Debrecen és Tiszafüred között a 33. számú főút mentén helyezkedik el.

A nemzeti park területén fekvő Hortobágy földrajzi elhelyezkedéséből adódóan számos természeti és kulturális értékkel büszkélkedik, melyeket a hortobágyi látogatás során érdemes felkeresni, élményeit átélni. 

Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support